Nem újrahasznosítható műanyagok újrahasznosítási lehetőségei

A műanyag hulladék kezelésére először az újrahasznosítás jut eszünkbe, de mi történik azokkal a műanyagokkal, amelyek nem újrahasznosíthatóak? Miben különbözik az egynemű és vegyes műanyagok újrahasznosítása? És milyen létező gyakorlatok állnak rendelkezésre a nem újrahasznosítható műanyagok kezelésére? 

Höflinger Norberttel, a HWD Recycling Kft. tulajdonosával és stratégiai igazgatójával beszélgettünk, aki a Startup Plastic Surgery startup program egyik szakmai mentora is.

A HWD Recycling Kft. azzal a céllal alakult, hogy a lakosságtól és közületektől egyaránt begyűjtse, majd a környezetvédelmi normáknak és követelményeknek megfelelően feldolgozza a rossz vagy használt elektronikai termékeket. Munkájuk során évente körülbelül 5000 tonna hulladékot kezelnek.

– Mivel foglalkozik pontosan a HWD Recycling Kft.?

– Alapvetően elektronikai hulladékok feldolgozásával foglalkozunk, de a cégünk tevékenysége kiterjed a hulladékfeldolgozás teljes spektrumára: vassal, színesfémmel, papírral, fóliával, veszélyes és nem veszélyes hulladékok komplex kezelésével foglalkozunk, amibe beletartozik a műanyag is. Az elektronikai hulladékokból kikerülő műanyag egy nagyon vegyes frakció. A különböző adalékanyagok, társított anyagok és szennyező anyagok miatt sajnos az elektronikai hulladékok műanyag része nagyon nehezen újrahasznosítható vagy használható fel újra. Ez óriási problémát okoz az egész világon. Ezért is örülünk, hogy vannak ilyen kezdeményezések, mint a Startup Plastic Surgery, ahol feltörekvő startupok és fiatalok próbálnak megoldásokat találni a világ műanyaggal kapcsolatos problémáira. 

– Tehát az elektronikai hulladékok műanyag részeinek újrahasznosítását egy kihívásnak látod.

– Mindenképpen kihívás, igen. Egy részük egyébként is újrahasznosítható, nagyon kelendőek a piacon például a monitorok és televíziók készülékházai. Azokat a műanyagokat, amelyek egyneműek, azokat lehet értékesíteni. A probléma az olyan műanyagokkal van, amelyek nem egyneműek, hanem vegyesek. Egy barkácsgép, egy fúrógép burkolata például egy jó minőségű műanyag, ami önmagában újrahasznosítható lenne, de kényelmi okokból EPDM gumit ráfröccsöntenek azért, hogy ne törje fel a kezünket, amikor használjuk. Fröccsöntés után a két anyag nem, vagy csak nagyon nehezen választható el egymástól. Gazdaságilag nem feltétlenül éri meg a szétválasztás, ráadásul bőven van kínálat tiszta, egynemű műanyagból a feldolgozóipar számára.  

– Mi lehetne a megoldás ezekre a nem egynemű anyagok kezelésére? 

– A megoldás az lehetne, hogy ezeket ledaráljuk és elkezdjük különböző szelekciós eljárásokkal szétválasztani. Ezek a szelekciós eljárások viszont nem adnak 100%-os megoldást. Az például tökéletesen működik, hogy kiválasztjuk a polipropilént meg a polietilént az összes többi anyag közül egy vizes válogatóval, de attól még nem fogunk tiszta polipropilént és polietilént kapni, mert lehet benne valamilyen társított anyag – például üvegszál vagy lágyító -, ami tönkreteszi ezeknek a későbbi újrahasznosítását. Mi erre azt találtuk ki, hogy amíg nincs rá jobb megoldásunk, addig műanyag betont gyártunk belőle. Ezáltal egy új terméket hozunk létre, ami 100%-ig hazai termék: az adalékanyag feltalálója is magyar, mi pedig kitaláltuk magát a terméket. 

További útjai lehetnek ezeknek a nem egynemű műanyagok kezelésének az égetés és a lerakás, de ezek utóbbi nem nevezhető nem környezetbarát megoldásnak. Lerakás esetében ezek az anyagok több ezer évig lesznek jelen, mire elbomlanak. Az égetés környezeti hatás szempontjából még mindig jobb megoldás szerintem, mintha lerakóba kerülne ugyanaz az anyag. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az égetés a szükséges rossz, tehát inkább égessük el és termeljünk belőle hőt és elektromos áramot, vagy alternatív tüzelőanyagként használjuk fel cement előállításához. De az égetés is jelentős problémát okoz, ugyanis a legtöbb elektronikai hulladék burkolata valamilyen égésgátló anyaggal ellátott. Ezt sokszor PVC-vel vagy egyéb anyagokkal oldják meg, ami égés során olyan anyagokat termel, amelyek az égetőművet károsítják. Ezért mindenki ódzkodik ezeknek az égetésétől vagy olyan óriási összegű beruházásokra van szükség hozzá, hogy nem biztos, hogy megéri. Ettől függetlenül a cementgyári égetés egy alternatívája lehet ezeknek a mindenféle vegyes műanyagnak a kezelésére, amennyiben azoknak a klórtartalma viszonylag alacsony. A mi esetünkben a klórtartalom sem érdekes, bele tudjuk tenni a műanyag betonba.

– Tehát az elektronikai hulladékok műanyag részének kezelésére három megoldás van: lerakás, égetés és újrahasznosítás. Mesélnél kérlek arról az újrahasznosítási megoldásról, amivel ti foglalkoztok?

– A műanyagbetonnak – amivel mi foglalkozunk – óriási előnye, hogy bármilyen műanyag belekerülhet. Egyetlenegy korlátozó tényező van: a méret. A nagyméretű műanyagokat előtte elő kell aprítani megfelelő szemcseméretre. Ez az, ami igazán költségessé teszi ennek az előállítását. Viszont ha összehasonlítjuk az égetéssel, ahhoz is elő kell aprítani, tehát ezzel a költséggel minden esetben számolni kell. 

– Mi annak az oka, hogy az aprítás ilyen költséges?

– A műanyag alapvetően egy könnyű anyag. Az sem mindegy, hogy milyen fajta műanyagról van szó, hiszen más darálni egy polipropilént, ami egy könnyű anyag és más darálni egy 50%-os üvegszállal ellátott ABS műanyagot vagy egy poliamidot, ami pedig egy nehéz anyag. Utóbbiból többet le lehet darálni ugyanazon a darálón ugyanannyi idő alatt. A mi esetünkben a műanyagbetonhoz maximum 2 cm-es frakcióméret szükséges. A legoptimálisabb méret azonban a maximum 8 mm-es méret. Ez meglehetősen drága, több 10 forint kilogrammonként. Addig, amíg egy lerakó átveszi ezt az anyagot 30-50 Ft-ért bármilyen méretben, nem éri meg ez a megoldás a cégeknek, csak akkor, ha nagyon környezettudatosak. Akkor érné meg, ha a lerakók nem vennék át a hulladékot, de jelenleg ez csak külföldi gyakorlat, Magyarországon egyelőre ez nem állja meg a helyét.

– Az aprítás után mi a követketkező lépés, hogy előállítsátok a műanyagbetont? Hogy néz ki a folyamat?

– Az előaprítás után egy betonkeverőben összekeverjük a különböző méretű frakciókat. A cél, hogy minél tömörebb legyen. Ezután hozzákeverjük a cementet és a MASUKO Recycling és Bús Károly által kifejlesztett adalékot. Megfelelő mennyiségű víz hozzáadásával képződik egy “klasszikus” betonunk. Lényegében a sóder helyett műanyag van benne, de ugyanúgy szürke lesz és ugyanúgy fog kinézni. Végül ezt a műanyagbetont formába öntjük, betonterméket gyártunk belőle. Nyilván mi betonnak nevezzük, de a klasszikus értelemben ez nem rendes beton, bár az építőiparban használt könnyűbeton kategóriába sorolható. Például egy ház aljába bele lehetne tenni a járólap alá vagy egy útalapba is minden probléma nélkül.

– A betonhoz képest a műanyagbeton milyen tulajdonságokkal rendelkezik?

– Ugyanúgy ellenáll a fagynak és a víznek, teljesen vízhatlant is lehet készíteni. De soha nem lesz olyan kemény és pontosan olyan tulajdonságú, mint a rendes beton, de nem is az a célunk, hogy alternatívát állítsunk a betonnak ezzel a műanyagbetonnal. Nem az a cél, hogy a rendes betont ne használjuk semmire, csupán azt gondoljuk, hogy ennek az anyagnak a felhasználásával előállíthatóak olyan termékek, amelyekkel csökkenthetjük a műanyag szennyezés mértékét. Továbbá jelenlegi tudásunk szerint ez a termék korlátlanul újrahasznosítható. Akárhányszor újra tudjuk kezelni és felhasználni. 

– Illetve mivel ez az anyag könnyebb, a szállítása is kisebb károsanyag kibocsátással jár?

– Igen, egy ilyen műanyagbeton kocka durván fele akkora súllyal bír, mintha rendes betonból készülne. Ezáltal körülbelül kétszer annyit tudunk elszállítani egy kamionnal, tehát kevesebb szén-dioxid kibocsátás keletkezik. 

– Tudnál pár példát említeni, hogy mire használható ez a műanyagbeton?

– A hulladékkezelő cégek lehetnek például potenciális ügyfeleink, ugyanis a hulladékok elválasztására a műanyagbetonból készült támaszfal egy jó megoldás lehet, mert ott nincsen olyan irányú oldalnyomás, ami károsítja ezt az anyagot. Továbbá használható elválasztó kerítésként bármilyen telephelyen a rendezett körülmények megteremtéséhez. Mivel friss ez a termékünk, még jelenleg is teszteljük. Statikus kollégáink többek között azt számolják, hogy egy tüzép telepnek megfelelő lehet-e, tehát hogy ott a több száz tonnányi kő nyomását milyen szinten bírja ki. 

– Milyen mennyiségben tudtok ilyen műanyagbeton kockákat gyártani?

– Úgy számolunk, hogy a mostani technológiánkkal körülbelül 2-3000 kockát tudunk legyártani évente, de ez függ a kockák méretétől is. Illetve lehetséges, hogy egy egyszerű hatékonyság növeléssel ez a mennyiség megduplázható. A technológia fejleszthető és most egy nagy kapacitású hasznosítási engedély megszerzésén dolgozunk annak érdekében, hogy nagytételben tudjunk műanyagbeton kockákat gyártani. 

– Van valamilyen következő projekt vagy kihívás, amin a közeljövőben szeretnétek dolgozni?

– Én elsősorban a szelekcióra szeretnék megoldást találni. Olyan robbanásszerű fejlődés tapasztalható az informatika területén, hogy előbb vagy utóbb elérhető lesz az a tökéletes megoldás, hogy hogyan tudjuk ezeket az anyagokat infrás és optikai szeparátorokkal jól szétválasztani. Most is elég hatékonyan tudjuk, de például a sötét anyagokat sokkal nehezebb, mert elnyelik ezeket az infrasugarakat. Az autóipar is olyan mértékben bocsát ki hulladékot – ott általában többségében sötét, fekete színű hulladékok keletkeznek -, hogy erre megoldást kell találni. Abban hiszek, hogy a folyamatba kell még egy szelekció: mi azt szeretnénk, ha mi már csak azt a műanyagot kapnánk meg, ami tényleg nem újrahasznosítható semmilyen módon. 

A másik, amivel kapcsolatban mindig folynak a kísérletek, az a pirolízis. Ha a műanyagot pirolizálni tudnánk olajjá vagy vissza tudnánk bontani valamilyen vegyi úton, akkor az korlátlanul újrahasznosítható lenne. Erre kellene egy startup. Hiszen jelenleg az is egy probléma a műanyag újrahasznosítása kapcsán – például az alumíniummal ellentétben -, hogy a műanyagot csak korlátozott számmal lehet újrahasznosítani. Nem tehetjük vele mindig ugyanazt, mert változik a szerkezete, tehát ez nem egy végleges megoldás.

A legjobb talán az lenne, ha nem is lenne műanyag, de ez nyilván nem kivitelezhető. Viszont az edukációval sokat lehetne javítani a jelenlegi helyzeten. Én abban bízom, hogy a Startup Plastic Surgery programban lesznek innovatív megoldások és például valakinek lesz arra ötlete, hogy hogyan lehet a vegyes műanyagból terméket csinálni. A különböző műanyagokat összedolgozni nem egyszerű, de ha meg tudják oldani, akkor én leszek az első, aki mentorálni és támogatni fogja őket.

– Tudsz esetleg olyan műanyag újrahasznosítással kapcsolatos példát mondani, ami nemzetközi szinten kiemelkedő?

– Egy autóipari beszállító cégtől hallottam arról, hogy állítólag van egy gép, ami fekete műanyagot tud azonosítani, tehát meg tudja mondani nagy pontossággal, hogy milyen típusú műanyagról van szó. Ha ez valóban igaz és működik, akkor megoldották azt a problémát, amit említettem a sötét műanyagok kiválogatásával kapcsolatban. Sokan dolgoznak egyébként a műanyag kérdéskörén, de a legtöbben az egynemű műanyagokra akarnak megoldást találni. 

Én abban hiszek, hogy olyan műanyagokat kellene alapvetően használni, amelyeket újra lehet hasznosítani. Illetve azt is támogatnám, hogy betétdíj kerüljön bevezetésre olyan műanyagokra, mint például a PET és a nejlonzacskók. 

– És mit gondolsz a lebomló zacskókról, amelyek mennyisége júliustól ugrásszerűen meg fog emelkedni?

– A most júliusban bevezetésre kerülő lebomló zacskók gyűjtését is mindenképpen meg kell oldani, mert jelenleg sajnos nincs rá kiépített infrastruktúra. A PLA-ból készült zacskók például csak ipari körülmények között tudnak lebomlani, 12 hét alatt. Illetve ezek a PLA anyagok egyébként el is égethetőek, kezelés hiányában az UV hatására szétesnek darabjaira. Ettől függetlenül egyértelműen környezetbarátabb és jobb megoldás, mint elődeik. Viszont ha ez az anyag bekerül az egyébként szelektív hulladékgyűjtési körforgásba és nem tudják megfelelően kiválogatni a többi fólia közül, akkor az tönkreteszi az újrahasznosítható polietilén vagy polipropilén fóliát is. Innentől kezdve pedig nagy mennyiségű selejtet fognak gyártani az újrahasznosító üzemek. Olaszországban úgy oldották ezt meg, hogy külön gyűjtési rendszere van a lebomló hulladékoknak. A zacskókon a gyártók fel kell tüntessék, hogy lebomló anyagról van szó és külön kell gyűjteni, viszont ehhez szükséges az emberek edukálása is, hogy tudjanak róla. 

– Köszönjük szépen a beszélgetést és további sok sikert kívánunk a hulladékok hatékony kezeléséért folytatott munkátokban! 

A HWD Recycling Kft. a hulladékok feldolgozására és a környezeti terhelés csökkentésére irányuló erőfeszítéseik miatt kiemelten fontosnak tartják olyan innovatív kezdeményezések támogatását, mint amilyen a Startup Plastic Surgery 2021 program.

A Startup Plastic Surgery 2021 programban olyan startup ötleteknek segítünk megvalósulni, amelyek megoldást nyújtanak a műanyag által okozott környezeti és egészségügyi kihívásokra.

A Klímainnovációs Közösség egyedi startup programjára olyan ötleteket várunk, amelyek az alábbi innovációs területeken nyújtanak megoldást:

• Műanyag-helyettesítő termék fejlesztésére vonatkozó innovációk pl. élelmiszer csomagolóanyag innováció;
• Műanyag előállítás, újrahasznosítás, újrahasználat során felmerülő folyamatinnováció vagy üzleti modell innováció;
• Új technológiák alkalmazása a műanyagot felhasználó szektorokban, különös tekintettel az élelmiszeriparra és vendéglátásban;
• Műanyag termékek használatával kapcsolatos fogyasztói szokások megváltoztatására vonatkozó törekvések.

Neked is van egy jó ötleted a műanyaghasználat, a műanyag alapanyag újragondolására? Jelentkezz ingyenes startup programunkba 2021. június 20-ig!

További információ és jelentkezés: https://startup-plastic.hu/